AZ IGAZ BARÁTSÁG

Mi is a barátság? Természetesnek veszzük a barátságot, azt hogy barátaink mellettünk állnak, de igaz-e mindez? Nem csak múló "társalgások", üres szavak, és színpadias érzelmek  alkotják a barátságot? Ez a kérdés többszörösen vetődik fel magamban. Napjainkban nagyon könnyen szerezhetünk barátokat, nem kell menni semerre, hiszen a kommunikáció fejlődése lehetővé tette, hogy neten keresztül eltársalogjunk, megismerkedjünk emberekkel. Vannak már szórakoztató weboldalak, ahol több emberrel ismerkedhetünk meg, és természetesen, barátság is születhet. Sok esetben így érzi az ember, hogy megismerkedett élete legjobb barátjával/barátnőjével, de vannak bukkanók is később, de ezekre ha kitérek más irányba terelődne a téma. Szeretnék a barátságról írni, mivel a minap kedves ismerőseim felvetették nekem ezt a témát, hogy írjak róla, ezért saját szavaimmal, saját tapasztalataimat belevetve próbálom összefoglalni, mit jelent számunkra egy igazi barátság. Életünkben szerintem fontos hogy legyenek barátaink, de főleg egy igazi barát/barátnő, akivel megoszthatjuk bánatunkat, örömünket, és egy-két alkalommal összejönni és egy kellemes időt eltölteni, nevetni együtt, elmesélni milyen vicces dolgok történtek velünk az elmúlt napokban. De mivel az életünk nem mindig habos torta, ezért persze, sajnos előfordulnak megoldásra váró problémák, tehát nem csak a kellemes időtöltés, szórakozás van barátainkkal, hanem az is, ha bajban vagyunk, vagy a barátunk van bajban, természetesen számíthatunk egymásra,vagyis az igazi barát, ha tud, megpróbál segíteni bármi legyen is az. Úgy gondolom, hogy igazi barátság még nem alakulhat ki 4-5 hónap alatt, vagy igen? Nem tudom, talán ez relatív, de az én belátásom szerint, ahhoz, kell minimum 1 év, hogy igazinak lehessen nevezni, mert ez idő alatt teljes mértékben kiismerhetjük azt az embert, akit elfogadhatunk, un. Igazi barátnak. Természetesen, több nagyon jó barátunk is lehet, de valójában úgy gondolom, hogy mindenkinél úgy van, hogy a többi jó barát közül válik ki egy igazi barát, akiben teljesen megbízunk, és a legféltettebb titkainkat is megoszthatjuk. Az úgy mond „Igazi barát”-ot az ember megérzi, hogy megbízhat benne – bár vannak esetek, mikor ezt rosszul érzi meg – vagy az eltelt hosszabb idő távlatában látjuk, hogy rendes, megbízható, nem utolsó sorban, önzetlen, segítőkész. Ez így olyan szépen hangzik, amiket leírtam egy barátságról, de viszont az Élet egy iskola, ahol mindig csak tanulhatunk, és általában a magunk hibájából, vagy csalódásainkból. De van itt egy kérdés, ami felmerül az emberben, ha csalódott. Miért kell az életünkben olyan barátok által körülvetetnünk magunkat, akik ha a jóakaratunkért csak rosszat kapunk viszonzásul, akik kigúnyolnak, - jelképesen szólva - elgáncsolnak, belevetve hazugságot is, de megháborítják lelkünket? Erre annyi magyarázat lenne szerintem, hogy az emberek nagy része az irigység, a gőg és a hazugság miatt jutott el arra a szintre, hogy akár egy jó barátjának lelkét szinte összetöri, elárulja, megszégyeníti, nem nézve azt, hogy súlyos hazugságokkal teszi ezt meg, az olyan mintha gyilkolna, de ezt sokan nem így veszik észre, hogy mennyire fájhat annak a barátnak, akivel szemben ezt megtette. Fiatal körökben mozogva, sajnos tudom, konkrétumokat most nem írok, de az hogy például egy tini lánynál mekkora fájdalmat tud okozni lelkileg, ha a legjobb barátnőjéről megtudja, hogy valahol elárulta Őt, megszégyenítette ismerős körökben, s csak azért, mert irigy volt a barátnőjére, ezért ezt tette vele, hogy Ő legyen a középpont. Felnőttek esetében is hasonló ez a tény, csak még csúnyább módon történik ez, de itt már sok esetben a pénz is dominál némelyik esetekben, nem csak maga az irigység. Ehhez hozzá teszem, hogy itt nem konkrétan pénz kölcsönzésére gondolok. A felsorolt tulajdonságok miatt örök harag születik egy barátságból, és attól függően, hogy milyen mérvű volt az összetűzés tárgya, de hazugság és lealázás miatt, az emberben ez sokáig rossz emlék marad. Lelkileg nehezen tud helyre jönni, mivel, több esetben, megvédeni se tudja magát, vagy legalább az ellenkezőjét bebizonyíthatná, mert nincs már rá módja, de vannak még jó barátok természetesen, akik tudnak segíteni abban, hogy vigaszt nyújtsanak, és elfeledtetni a rosszat. A fentiek saját elgondolásom, és saját megfogalmazásommal írtam, próbáltam a barátság két oldalát vázolni, de gondolom, hogy mindenhol megvannak ezek a tények, vagyis csalódások, ezért szeretném a kritikák mellőzését kérni, ha valakinek nem tetszett az írásom, vagy ellenvetése van.