2001-2004

Tücsök egy nagyon kicsi helyre bezárva élt sok társával. Amikor elmentem, hogy vegyek egy kiskutyát, szinte odarobbant elém. Felállt két lábra, mintha csak mondta volna: „engem vigyél…” Amikor leültem, az ölembe kapaszkodott. Nem volt vitás, Tücsök volt az én kutyám. Nekem rendelte a sors.

Otthon Sutyival hamar megbarátkoztak. Komoly és mély barátság volt. Szerencsére engem is befogadtak, így most már Sutyival együtt két barátom volt. Tücsök nagyon vidám kiskutya volt, mindig bolondozott. Percekig tudott két lábon állni, egyenes háttal, egyenes derékkal. Szerette az olyan játékokat, amiket ha megnyomtam, muzsikáltak. Odahozta mindig a játékait, a kezembe adta, hogy nyomjam meg és félrebillentett fejjel hallgatta a zenéjüket.

Három hónapot élt azután, hogy Sutyi meghalt. Csibe kutyám az utolsó este odaadta neki az egyik játékát. Sosem feledem el a mozdulatot, ahogy betette Tücsök mellé a kosarába a kedvenc maciját, ami - ha megnyomta - azt mondta „I love you”.  Csibe akkor már tudta, amit én a mai napig nem tudok elfogadni…hogy Tücsök már nem lesz velem többé. Elment Sutyi után, és elvitte magával az "I live you" macit...