Nemr�giben kaptunk egy levelet. Egy bichon havanese kiskutya �rta, Fanni. Azt k�rte, hogy legy�nk t�rsszerkeszt�i az oldal�nak, ami m�g nem is k�sz�lt el.

�gy l�ttuk, seg�ts�gre van sz�ks�ge, h�t elind�tottuk a www. fanni-domi.gportal.hu oldalt.

Sz�vesen seg�tett�nk.

M�ra m�r Fanni nagyon �gyes szerkeszt� lett, gyakorlatilag minden, ami az oldal�n l�that�, az � fejleszt�se.

�r�m�nk mellett, amit amiatt �rezt�nk, hogy ilyen sokat fejl�d�tt az oldal, egy kis szomor�s�g is volt benn�nk, mert Fanni r�vid ideig �gy viselkedett, mintha elfelejtett volna minket.

Azut�n j�tt a nagy riadalom: az oldal fele elt�nt. Bel�pni sem lehetett. Fanni megint seg�ts�g�rt fordult hozz�nk - �s mi seg�tett�nk, a G.portal nagyon kedves k�zrem�k�d�s�vel. 

Ekkor �gy hat�roztunk, hogy nem szeretn�nk elt�nni teljesen az oldalr�l, de hagyni is szeretn�nk, hogy Fanni (�s kisgazd�ja Domi) tehets�ge tov�bb bontakozhass�k...

Ez�rt megnyitottunk ott egy rovatot, elhelyezt�k oda, amit addig vitt�nk, �s ezut�n visz�nk. 

Fanni �s Domi pedig visszat�rt, ma megint felh�tlen a bar�ts�gunk.

�k sz�pen fejlesztgetik az oldalt, most �ppen teljesen �j, �s gy�ny�r�.

Rendszeresen megl�togatnak, �s mi is �ket.

�gy gondoljuk, hogy bar�ts�gunk �tv�szelte a kezdeti f�lre�rt�seket.  

Most m�r csak egy felh�cske van a bar�ts�g napsugara el�tt:

n�ha �gy �rezz�k, hogy Fanni gazdija, Domi szomor�.

Nagyon szeretn�nk �t vid�m, gondtalan l�nynak l�tni,

�s szeretn�nk, hogy mindig mosolyogjon, ahogyan � �rta: