Manónak nagyon megtetszett a Barátság oldala. Nagyon sok képet és verset hozott, hogy szebb legyen az oldal. Ezért úgy gondoltuk, hogy tiszteletbeli szerkesztőnek tekintjük, és külön rovatot nyitunk azoknak a műveknek, amelyeket kifejezetten az oldal számára, a szerkesztéshez hoz.
Ez itt tehát
Mano rovata a Barátságról.
Veder: Egy vers: Barát/ság
Egy barát ott van ha kell,
és téged ő soha nem hagy el.
A barátság olyan mint az élet: ha nem működik, akkor véged!
Nincs ki figyel s mondja néked: baj van segíthetek?!
Már többé nem akar segíteni,
jobbat talált, őt ideje elfelejteni!
Elhagy téged örökre,
te meg ott maradsz egyedül gyötörve.
Nem kellesz már senkinek
De rájössz:ennek így kell lennie!!!
Nem akarsz beletörődni, pedig így van
most nincsen barát, a bajban
ERRŐL SZÓL A BARÁTSÁG, MINT ÉRZELEM, S MINT SZÓ,
A BARÁTSÁG OLYKOR NEM IS OLYAN JÓ!
De ha így van, az nem barátság te is tudod,
és ha ezt már te is nagyon unod,
indulj útnak menjél hát,
nem is kell nekem több ilyen barát!
Veder: Barátok
Tudd, hogy nem vagy egyedül,
Barátok várnak, seregestül!
Rájuk számíthatsz mindig,
Engednek majd vállukon sírni,
S mosolyod őket is mosolyra készteti...
Titkaid dobozai ők,
Melyet lakattal biztosítottál,
Álmaid, vágyaid őrzői
Melyeket magad előtt láttál..
Mindíg melletted állnak,
S veled sosem kiabálnak,
Megértik amikor szenvedsz,
Mikor éppen feledsz, vagy szeretsz!
Ha elhanyagolod őket, akkor is szeretnek
És Te is ott vagy nekik, s őket ugyanígy szereted!
Beya: Barátság
Szíved minden titkát rábízni valakire
Örökké hinni,hogy nála el van rejtve
Soha nem kételkedni egyetlen szavába
Mindig vele lenni a rosszba a jóba
Hazugság, titkok, érzelmek és minden
Nála jó helyen van s neki tényleg hiszem
De ha mindezen érzések elvesznek valahol
Akkor nincs bizalom s a szív porba hull
Mert elveszíteni ezt a legroszabb a földön
Bizalom nélkül az élet csak egy börtön!
Gondolatok és egy saját világban élve
Kitalálsz dolgokat,s talán megtörténnek
Nemtudod te se mi ez az érzés
A bizalom veszett el, vagy erős a féltés
De ha egy ilyen világban élsz már
A fejedben minden rossz ami rád vár
A legnehezebb elhinni, hogy meletted marad
Ha úgy is érzed, ő el sose szalad,
Mindig ott lesz veled a jóba a rosszba
Mert egy igaz barát ilyen,
Nem hagy egyedül SOHA!!
Wryn: Megtestesült barát
Ültem a kispataknál, szemem távolba révedt,
köröttem lágy madárdal, egy gyík a kőre tévedt,
fűszálak, csöppnyi csónak, levél egy hű barátnak,
ki ért, s velem van mindig, és súlya van szavának.
Álmodtam ott egy társról, ki eljön, hogyha hívom,
magányomat feloldja, játszin elfújja kínom.
-Bogarak, szép virágok, ti tudjátok, hogy vártam!-
lelkem némán sikoltott, őt sehol sem találtam.
Reményem rég feladtam, a keresésnek vége.
Ekkor arcod felbukkan, fel sem fogom, mi végre.
Értelmes szavaid, s szemednek csillogása,
mintha álom-barátomnak lennél pontos mása.
-Vagy Te vagy a valódi, ő volt illúzió?
Bizonyosságra vágyom! – Mily talmi itt a szó!-
Arcod, s szemednek fénye mért oly fontos nekem?
Megtestesült barátom, mondd, játszol-e velem?
Müller Péter: A szeretetről
Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz! ...Szervusz! ... Vagy Még? ... Én is vagyok! ... Isten veled! ... Mikor találkozunk? ... A választ már nem hallod.
És élsz tovább egy olyan világban, ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat. Ez nem is baj. Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat. Tényleg jó példa erre az atomenergia. Minden piciny atom magjában benne van. De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel. Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot, a tenyerünkbe vehetjük. Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk. Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani. Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez. Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted. Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át. S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés... lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege.De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek. S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul. S ez így van jól. Harminchat fokos "láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. Így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme.
De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő. Tudják ezt jól az írók, hogy mondjuk, egy Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát, s közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik, szinte emberfeletti szerelem-energiából - lényük felizzik és egymásba forr - csakhogy körülöttük összedől a világ, családok, barátok s egy egész városállam sorsa megváltozik, sokan meghalnak, s ők is csak egy másik, nem földi síkon lehetnek boldogok.
Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
