A Teramói Zara Aras nevet kaptam, röviden csak Prüntyinek hívtak.

Tíz hónaposan kerültem a Gazdihoz, aki a Pepe nevet adta nekem, bár azóta nagyon sok becenevem lett még.

A Gazdi nagyon szeret engem, és persze én is őt! Az új falkámban a Gazdi szülein és testvérén kívül van egy papagáj is, a Lóri. Ezt a madarat mindig meg akarom fogni. De ő ketrecben van, és nem férek hozzá. Így hát el kezdek ugatni! Csak az a baj, hogy ilyenkor mindig jön a Gazdi, és ilyeneket mond: „PEPE! Már megint mit csinálsz??? Enye-benye ... Menj innen, de nagyon gyorsan! Szégyelld magad!” Csak azt nem értem, miért mérges rám, ha meg akarom fogni a madarat??? Igaz tudom, hogy még akkor is szeret. Szerencsére kb. 3 perc múlva odajön hozzám és elkezd simogatni ... Nem tud sokáig haragudni rám! (De azt a madarat egyszer úgy is elkapom!!!!)

Azért ne gondoljátok rólam, hogy agresszív vadállat vagyok! A Gazdi szerint a madarakkal és a macskákkal szemben kicsit jobban előbújik a vadászösztönöm!

Van egy igazi barátom, Bonbon, aki szintén havanese fiú. Ő a legjobb barátom, és rengeteget játszunk.

Ő 2007. április 14-én került hozzánk, és mivel nálam majdnem 2 évvel fiatalabb, én tanítom meg neki a fontos dolgokat, például, hogy mi kutyához méltó. Természetesen kettőnk közül a „főnök” én vagyok! De Bonbonnak még a játékaimat is kölcsönadom. Persze a „csomós-zokni”-mat meg nem kaparinthatja! Na jó, néha.

Volt egy másik barátom is, Max. De ő elköltözött egy másik családhoz. Nagyon szomorú voltam, amikor elment. Még sokszor eszembe jut, milyen jókat játszottunk.

Mint azt már mondtam, nagyon elkényeztetnek minket. Születésnapi és névnapi bulikat tartanak nekünk... A Gazdi még kutyacsokival is meglep, meg egyéb finomságokkal! És egy csomó játékom van! És azt majd elfelejtettem mondani, hogy három saját ágyam van (az egyiket nem használom)!   Esténként felébredek és átmegyek egy másik ágyra.