Nyitottam egy topikot Tücsök kutyám halálát követően. Azt szerettem volna, ha az élet rohanásában egy-egy pillanatra megállnánk és kedves történeteket mondanánk kedves kutyákról. A mienkről, másokéról. És olvassa ezeket a történeteket mindenki, akinek örömöt okoz a kutyája, vagy aki szomorú valamiért. Szolgáljon a téma valamennyiünk örömére. Úgy gondoltam, hogy ameddig él a topik, Tücsök is megmarad az emberek emlékezetében. A topik még ma is él. Három év alatt 1720 hozzászólás (kicsi is történet) született.

Kezdetben még minden nap írtam egy történetet a topikba. Azután elfogytak a történetek, hiszen nem voltak újabb együtt töltött napok, nem voltak újabb kalandok. Elfogytak a szavak és lassan elfogytak a könnyek. De szerencsére még látom az arcukat, hallom a hangjukat. A kezemben érzem a kis fejüket. Őrzöm emléküket.