Tücsök nagyon hagyta a fésülködést, elnyúlt az ölemben, és szundikált egy kicsit. Ez a néhány perc csak a mienk volt, nem zavarhatta meg semmi. A nap záróakkordja. De azért ellenállt...az ő ellenellása abban nyilvánult meg, hogy "nem volt csontja" és ahol nem akarta, hogy fésüljem, úgy tartotta, hogy sehogyse tudtam elérni. De legalább nem harcoltunk, csak nyaklott jobbra-balra.