Érdekes az is, hogy aki szereti a pulit vonzódik a bichon havanesehez. Szerintem van közöttük sok hasonlóság. Nagyon találónak érzem Walt Disney rajzait a 101 kiskutya elején. Ahogy a kutyus nézegeti a sétáló lánykutyákat, és gazdáikat, hogy párt válasszon magának és a gazdájának, a kutyák és gazdáik hasonlítanak egymásra. Szerintem is jellemző egy emberre, hogy milyen kutyával él együtt. A pulit nem kell tanítani semmire. Ő mindent tud, olyan okos. Minden rezdülését megérzi az embernek, jó és rossz hangulatát, is osztozik is benne. A bichon havanese egy kissé akaratos, de azért okos ő is. Borzasztó jókedvű mindig, ezt külön csodálom bennük. Talán csak ez a különbség a puli is őközöttük: a puli néha morcos, és rosszkedvű. Csuda aranyosak voltak ám, ahogy egymás mellett kocogott a pulim és a bichonom, Sutyi és Tücsök, fekete és fehér, felkunkorított farokkal, gyönyörű mozdulatokkal, oldalukat egymáshoz vetve, egy ritmusban. Nagyon hiányoznak. Ma éjjel azt álmodtam, hogy itt vannak velünk, Csibével és Babucival. Milyen jó lenne.