A rossz id�t n�lunk Sutyi nem szerette, k�l�n�sen az es�t. Akkor legfeljebb a teraszig volt hajland� kimenni. T�cs�k pedig a vihart�l f�lt. Ha csak k�zeledett valahol, el kezdett remegni, �s remegett addig, am�g el nem ment �s a t�volban el nem halt valahol. Volt olyan, hogy eg�sz �jszaka �ltem vele a l�pcs�n, �s pr�b�ltam nyugtatni. De annyira f�lt, hogy nyugtatni sem hagyta mag�t. Sz�rny� volt (lelkileg), hogy nem tudtam seg�teni neki. Persze az�rt kellett, hogy ott legyek vele, de a remeg�s nem m�lt el, csak a viharral.