Tücsök nagyon el akart jönni velem. Amikor meglátott, elhatározta, hogy én onnan nem megyek el nélküle. Felkapaszkodott az ölembe, ha leguggoltam, járt a nyomomban, ha továbbléptem. Sok kiskutyával együtt várta az új gazda megjelenését, és az volt az érzésem, mindegyikük úgy néz rám, hogy "engem vigyél..." A tenyésztő egy másik kutyát szánt nekem, de Tücsök ezt nem hagyta annyiban. Végül a tenyésztő is belátta, hogy ő az én kutyám. Itthon az első pillanattól otthon érezte magát. Sutyi szerint nagyon is. Ezért Sutyi feljött hozzám a tetőtérbe (pedig ott nagyon melege volt), amikor elunta a kis nyüzsgőt. Persze ez a menedék sem volt meg sonkáig. A kiskutya a harmadik napon szinte fellőtte magát az emeletre. És akkortól fogva minden az övé volt.